deb.

..mi volt hallgatásom idején. De mivel a kedvesolvasókat természetesen marhára érdekli, legyen.

Semmi barlangi meditáció, semmi telefon-kikapcsolás, semmi belső békét követő megvilágosodás. A szokott kerékvágás uralkodott. Ami említendő.. Seggre és pofára estem. Konkrétan.

Előbbi úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Táskát, lábaimat, karton tejet elhajítva kontaktáltam a jéghideg kőlépcsővel, aminek aztán farokcsont-zúzódás lett a vége. Ülni, járni nem nagyon akartam, ellenben piszkosul megszerettem az egy helyben való állást. A pofára esés, ha lehet, még ennél is szebb volt.

Anyám, fogalmam sincs, hogyan, összeismerkedett egy zoltánötvenkettővel. Annyi biztos, hogy valakinek a valakijének a valakije, régivárosom szülötte, és esténként csetelni szoktak. Ez eleve felvet több kérdést: egyrészt anyám honnan tudja, mi az a chat, mikor még a szakdolgozatát is én gépeltem, mert az Istennek se tudta előhívni a pontosvesszőt, másrészt az "ötvenkettő" IQ-ra, EQ-ra, születési dátumra, fogak számára vagy péniszméretre utal? Lényeg a lényeg, anyám makacs hallgatásba burkolózott a történteket megelőzőleg, a telefonban csak elfojtott hümmögés volt a válasz, ha a részleteket firtattam.

Egy nap aztán hazautaztam, és épp segítettem valamit kipakolni ősöreg csodajárgányunk csomagtartójából, amikor egy tányérképű félsuttyó kerekezett felénk arcára gyógyult vigyorral. Zoltánötvenkettő - bökött oldalba anyám. Átfutott az agyamon, hogy feltűnésmentesen eloldaloghatnék, de nem - gondoltam -, ezt látni kell. Ám csalódtam, váltottak 10 "jajj, de hideg van, és tényleg, vajon lesz hó?" kaliberű udvarias sort, majd emberünk nyeregbe pattant, biztosította, hogy jelentkezni fog, és elröppent.

Pár nappal később egy futár virágot hozott, akár a nyáltól csöpögő mesékben. Csak én voltam otthon, így a srác az én kezembe nyomta. "Zoltán küldi.", csak ennyit vetett oda, majd rohant is tovább. Megörültem - anyának névnapja lesz, ez meg milyen rendes! A csokrot vízbe tettem, közben megtaláltam a kártyát is.

Nekem volt címezve. És a jövőbeli viszontlátás reményének.

Nézd meg az anyját, csesztesd a lányát. Azóta is visítok.