deb.

Pontosan egy hete volt, hogy a piactéren leszólított egy középkorú, jobb napokat is megélt roma nő (meg egy aranyfogú, kalapos télapó is, hogy voltam-e már Erdélyben, és ha igen, olvassak fel valami lapot, de az másik történet), hogy hát ne haragudjak, de meghalt az unokája, és másnap temetik ittésott, és  pénz kell neki a buszjegyre, ami 900 forintba kerül, de már megvan fele. Még sírva is fakadt. A távolságból levonva már a buszjegy ára sem stimmelt, de nem érdekelt, legyen boldog, kiborítottam a tárcámat, jajj hogy az Isten áldjon meg.

Ma találkoztunk. Nem ismert meg. Levágta ugyanazt a szöveget. Kapott papírzsebkendőt meg vállon veregetést. Mást nem. Nagy a család, hm?

(Ui.: Az aranyfogú, kalapos télapó egyébként Rudolfnak képzelte magát, mert az orra konkrétan vörösen izzott, viszont az Északi-sark meg a piacteret betöltő Székely Himnusz, amire hirtelenjében zendített rá, valahogy nálam nem összeegyeztethető. Azt nem vártam meg, míg szárnyra kelt, gondolom decemberben úgyis találkozunk, mikor mehetek kéményt bontani.)