deb.

Most kell kilépni!

.

No, ha mégse, akkor ezúton szeretném szíves figyelmüket felhívni a percenkénti kézmosásra, szkafanderben való vásárlásra és a csirkehús domesztoszba áztatására, mert ez így szar. Higgyék el.

Elkaptam valamit. Múlt időben írva, hátha gyorsabban elmúlik: Alig ettem, de az sem maradt meg bennem, fél órákat töltöttem a mosdóban csücsülve, 10 percnél többet nem bírtam ki állva, egész nap nyöszörögve a lavórt szorongattam, és tegnap este kétszer összezakóztam. Eddig az életben soha. Még jó, hogy a Kedvesemberek összekapartak, de komolyan fontolgattuk, hogy be kéne menni a kórházba infúzióért, mert kiszáradok.

Elég szánalmas, amikor ketten segítenek kimászni a kádból, aztán felöltözni, mert olyan szinten nem vagy magadnál. Amikor tiszta kék-zöld vagy másnap, mert akármilyen elegánsan csúsztál össze, azért csak lefejelted a szekrény sarkát, meg ráestél az esernyőtartóra. Amikor egész nap egy almát meg pár kekszet ettél, de még az sem marad a helyén, egyébiránt a sima kifli szagától is undorodsz. Amikor vért hánysz. Szóval légyszi, vigyázzatok magatokra!

Mielőtt elvennétek feleségül, még közölnöm kell néhány dolgot. Mondjuk 10 Igen Hasznos Tényt, mert a képernyőnek két oldala van. Aztán nehogy meglepődjetek majd nekem.

*szeretek hajnalban kószálni

*általában megölöm a virágaim

*a fotókon mindig becsukom a szemem

*ipari mennyiséget lennék képes édes ostyából megenni (nem egyenlő a nápolyival)

*4 óra az alsó alváshatár

*rettegek attól, hogy beleesem egy ciszternába, és odahalok

*25°C felett vegetálok

*allergiás vagyok a pisztáciára

*még mindig bőgök a Ruskától

*istenkirály vagyok

Valamit kurvára rosszul csinálok.

Gyerekek, a lelkemet is, értitek..? Életemben nem voltam még ilyen kompromisszumkész. Ennél jobbnak lenni.. Mégis hogy a fenébe? Azt hittem, végre helyben vagyok. De mégis itt ülök, és csapkodom a fejem az enterbe.

Sosem rúgtam még be. Lehet, most kéne elkezdeni?

 A., modern kori hősnőnk fejvesztve rohant ki az árnyékból, majd némileg görnyedten, arcán idült mosollyal tartotta fenekét a napsütésbe. L., letűnt idők hírnöke fejét csóválva lépett mellé.

-Mit csinálsz? - szólt a kérdés, formát adva a délutánnak.

-Mit, mit.. Fotoszintetizálok! - válaszolt A., és jobban lehajolt, hogy lába közt visszapillantva arcát is érje a meleg.

-Hát az elvek hol maradnak? És a társadalmi normák? Az egész idősek otthona az erkélyen áll, és röhög. - jegyezte meg csendesen L., és sóhajtva kipipálta képzeletbeli listáján az "önmegvalósítás - másoké" pontot.

Unatkozik? Belefáradt a mókuskerékbe? Eszményítsen.

A Nő megtestesíti az álmot. Reggel talpig ízléses sminkben ébred, odafigyelve, de jóízűen étkezik, bár a centik kevésbé fontosak, mint az országhatár, jókedve burjánzik, türelme végtelen. A lábáról a szőr magától lehullik, slamposan, mackóban, melltartó nélkül otthon sem találkozhatunk vele (habár mellei tökéletesek), ha csak élete párjának nem ez a kifejezett kérése. Éjjel nem alszik kócosan, nem horkol, nem húzza el a takarót, soha nem kapja el hasmenés, nem őszül, csak nevetőráncai vannak, a klimax feléje se néz. Tévét csak és kizárólag másik felével néz, a távirányítóra nem tart igényt, nem kérdez, de figyelmesen bólogat, ha ura az amerikai foci szabályait ecseteli, csak néha libben ki a konyhába észrevehetetlenül, hogy feltöltse a nasis tálat. Másik felét nem zaklatja fárasztó gondokkal, gyerek lesz, ha amaz akarja, cimboráknak sörkorcsolyát süt bármikor. Barátnőivel és családjával csak asztrális síkon tartja a kapcsolatot, vagy ha szívszerelme nincs tíz kilométeres körzetben. Két zoknipárosítás között bármikor örömmel változik át megértő gyóntató pappá, keleti szeretővé, szakértő kollégává, figyelmes Mikulássá. Szent, de nem szentebb, mint édese.

Nem manipulál, nem űz gonosz játékot, csak annyira talpraesett, hogy egyedül vásárol, de az óvó kezekre szüksége van, mindig megbocsát, hangulat- és vágyérzékelő receptorai vannak, és ruhásszekrényében az ingek mögött titkos házioltárt szentelt a nagyőnek. Ha végez a dolgával, felhajtja a vécéülőkét.

*Ja, pár régi bejegyzés majd visszaszivárog,

Akartam írni valamit az unalmas középszerűségről, hogy járt utat járatlanért, mivel mikor még tíz centis hó van, és az egyik kitapossa a járdának vélt sávot, a többi megy utána, hiába ér már az olvadék, majd a sár bokáig. Akkor sem kockáztatják meg.

..de aztán úgy eltévedtem a külvárosban egy kedves ismerős "sietned kell? tudok egy rövidebb utat." - kezdetű szösszenete nyomán, hogy inkább befogom a pofámat, és maradok a csürhe mögött.

Esetleg netalán tán nem lehetne, hogy rám borítasz egy fát? Megígérem, hogy Te választhatod ki, hogy tölgy vagy platán legyen!

..de nem válogatok, nekem az is megfelel, ha véletlen leejtesz egy orgonát, vagy beszakad alattam a járda, vagy cigányútra megy a kókuszkifli, vagy beleteszed a hajszárítót a lábvizembe, vagy gyutacsnak használod a hajam, vagy eladod a szerveim, vagy rám ülsz, vagy megeszel, vagyvagyvagy..

Légyszi, ne szívózzunk már egymással. Nekem ehhez se erőm, se időm, se kedvem.

A'la carte ez a javából kérem szépen, mindenki a szája íze szerint válogathat. Gőzöm sincs, hogy sikerült, de a sülő mákos brownie, az olvasztott csoki-vaj, a tönkrement babgulyás és a mosogatószer illata összevegyülvén a sajtos-olajbogyós-kukoricás-netalánméggombásis pizzáéra emlékeztet. 

Király vagyok.

Mentem a Intersparba Dzsemfixért, persze nem volt, mert az evidens, hogy én vagyok az egyetlen, aki februárban lekvárt főzne. De nem is erről akartam mesélni.

Épp a zöldségeknél lebzseltem, amikor megpillantottam főhősünket. Kopasz, széles hátú, valószínűleg kigyúrt tesztoszterontündér sál nélkül (mert kemény!) állt szemében teljes tanácstalansággal az egyik pult előtt, óriás kezében egy saláta és egy káposzta, úgy beszélt hozzájuk, mint Hamlet a koponyájához. Kínai kel kellett, hát odaléptem mellé. Akkor vettem észre, hogy headset lóg a fülén.

"Te Laci, segíts má'... A muter töltött káposztát csinál ebédre, és leküldött a boltba, de fingom sincs, melyik az.. Ha egyszer ott lakom perpillanat. Ne röhögj már, te marha, inkább segíts! Hogyhogy a zöld? Csak zöld van, baszod! (káposztából van lila is - a szerk. megj.) A faszomat van ráírva! Te se tudod, idióta!" És kinyomta. Egyre sűrűbben pillogatott az árufeltöltők felé, de úgy sejtem, előbb rohant volna végig a főutcán egy szál faszban, minthogy segítséget kérjen.

..hát megkocogtattam a megfelelőt egy felvillanó, de azért nagyjából elfojtott vigyor kíséretében.

"Persze, csak aluszkálok."

Ezúton szeretném újfent megköszönni a segítséget annak a kedves hatvanas bácsinak, aki...

ahelyett, hogy vállát vonva áttrappolt volna a hátamon, összenyalábolt, miután tegnap este 10kor, kávézásból hazafele ballagván, telefonálás közben elhasaltam a tükörjégen, a kocsija előtt közvetlen a zebrán. Még a mobilom is előkotorta a kombi alól. Meg adott ragtapaszt a vérző homlokomra. És erőnek erejével visszatartotta a röhögést.

Most kicsit nem mennék ki, ha nem baj, elég volt a mókamára.