Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megdöntöttem az íróasztalomat. Mármint nem úgy, maguk perverzek. Hanem kézzel-lábbal, hadd boruljon a cuccos róla lefelé. Hangos volt, látványos, katartikus. Legott leültem a kupac közepére szelektálni, nosztalgiázni.
Találtam régi szerelmes leveleket, tele helyesírási hibával, lekvárfolttal. Régi fotókat, koncertfellépés utáni időkről, mert megboldogult nagyapám még a zakóhoz is baseball sapkát húzott. Megkövült éjjeli lepkét, szegény tán jobb sorsra volt érdemes. Mindenféle szuvenírt, amit külföldről kaptam, a spanyol legyezőtől a kínai pálcikakészletig. És rakás szemetet, illetve kevésbé szemetet. Nem vagyok az a tárgyakhoz görcsösen ragaszkodó.
Így megtelt pár zacskó. Lelkem örvend, és különben is, kétszer annyit futottam este, mint általában.
Ajánlott bejegyzések: