Megkapó, mennyi minden történik két év alatt. És lényegében mégsem változik semmi. Azóta kinyílt a világ, és én jártam-keltem benne. Elindultam előre, de nehéz nem hátra nézni. Azt hiszem, a két évvel ezelőtti énem most meglepődne, hova jutottam. De csak részben örülne..
Csendesen rohannak el a napok, hetek és én már alig érzékelek. Csak számolok, számolok vissza. A határidőnapló rubrikái mindig betűkkel, számokkal tele, akárcsak a fejem. Hamarosan jön a dobbantás, de vajon szakadék van-e lesz azon túl? Kicsit félek, kicsit nem érdekel. Leszek valaha tényleg szabad?
Ajánlott bejegyzések: