deb.

Ennyi. Összeraktam az ikejás cipősszekrényt, tökegyedül.

Ez a legkevesebb azután, hogy már automatikusan tépkedem ki szálanként a hajam, amint meghallom, hogy pappa para parara para rara, ha a Spektrum Home-on megjelenik Ullmann "Szögbelövőre Gerjedek" Mónika, alias Barkácscsaj, vagy barkáccsaj (mindegy, csak nyomd meg a csét, úgy, hogy fájjon). Elegánsan nekitámaszkodik a főcímnek, hogy aztán fakanálból csináljon könyvespolcot, raklapból ülőgarnitúrát, dunsztos üvegből kristálycsillárt, majd elmutogassa a celebcimboráinak, akik persze pont arra a csempeasztalra izgulnak rá, hogy hát-ez-fantasztikus-ezt-tényleg-te-csináltad. Mondjuk jó sokáig tarthatott, amíg a létező összes kollégát odacsődítették, hogy végigdicsérjék a lakást az utolsó szőnyegszöszig, és ebből kivagdosták a megfelelőket, mert nem, a bojlert nem ő kötötte be, hiába fantasztikus az is. Nem mintha bajom lenne a kreativitással, csak a giccstől hányok, meg ugye "ne feledjék, gondoljanak arra, hogy ha nekem sikerült, Önöknek is menni fog", és én ezt nem feledem, sőt, a biztonság kedvéért az alkaromra is varratom.