hogy mániákus szelektáló vagyok, drága édesanyámmal ellentétben. Ő hajlamos a legutolsó törött bögrefület is eltenni mégjólesz apropóján, én meg marhára nem. Imádom teleszórni a nagy fekete hullazsákokat, majd szélsebesen lehordani a szemetesbe, alkalmanként mellé, hadd vigye, akinek kell. Tudom, hogy piszkosul nem környezetvédő.
Nem nagyon vagyok formában, amint hazaértem, ledöntött a lábamról a lépfene nyavalya, nem eszem, de ha mégis, IC gyorsaságával száguld végig rajtam. Szépen fogalmazva. Mindenesetre megint volt egy aktuális hullazsák, amitől meg akartam szabadulni. Ekkor jött a szomszédasszony unokahúga. A szomszédasszony az a fajta, aki megtakarításait folyószámla helyett egy bazinagy plüss jegesmedve gyomrában tartja, mindannyiszor anális erőszakot elkövetve szerencsétlen éltes hómacin, ha pénz áll a házhoz. Mint megtudtam. Unokahugica meg cuki ötéves kisfürtös, aki a környék kutyáit teljes izombedobással szeretgeti, hadd fájjon, a kisfiúkat szintén, folyton gyümölcsös rágón kérődzik, hangja húsbavágó, és ezernyi kérdés lappang a fejében.
Történt, hogy vonszoltam le a lépcsőn a zsákot, sehol senki, és nagyon nem voltam hangulatomnál. Egy kis főtt krumplira, meg a macskás plédemre vágytam. Éppen nyitottam ki az ajtót, mikor felcsendült a hátam mögül az ismert hang: mit csinálsz? Tudtam, hogyha erre válaszolok, akkor véget nem érő kérdezz-felek veszi kezdetét. Eljátszottam a gondolattal is, hogy halottnak tettetem magam, hátha megszagol és odébb áll, de mégiscsak egy ötéves kiscsaj, nem valamelyik ex nagyanyja. Naaa, hallood, miit csinálsz? Mit, mit.. Nyírom a hátszőröm, szerinted? Csak kiviszem a szemetet. Oké, tényszerű válasz. És elég unalmas is. Hátha. Miiiért? Oké, mégsem. Hát, mert ott a helye. És mert ez a fixa ideám, kiscsillag. Miiiiiért? Elvesztem. Mert fenn nincs több joga lenni. Nehogy mégegyszer.. Miiiiiiért? Jó, lassan hányni is fogok, pörgessük meg a dolgokat. Taktikaváltás. Csak. Szép a ruhád. Új? Hol az a rohadt csapóajtó a talp alatt, mikor kéne? Ugye? Mi van a zsákban? Mondtam már. Szemét. ... De miii? .... Amit kidobásra ítéltem. Csak szépen, lassan, mikor pislog, kezdj el rohanni. És az miiiiiiii? Pont, vége, elpattant. A csengős nyakú bárányka halott tetemének levágott feje.
Jó, kicsit morbid volt. De a következő demiért? alatt már boldogan száguldottam a bokrok felé, hányni.
Ajánlott bejegyzések: