Örökös problémám, hogy mennyit csomagoljak. Mindig attól félek, túl sokat szuszakolok túl nagy bőröndökbe. De aztán az egész újra meg újra alaptalannak bizonyul, mert az aktuális szobatársamnak általában csak a cipős bőröndje nagyobb. Cipős bőrönd.
Az valószínűleg ki van csukva, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Minimum egy eltévedést kalkulálok. Vagy félreértést. Azt is vehetném rossz ómennek, hogy ma egy elegáns mozdulattal magamra öntöttem két liter gulyást. Vagy hogy háromszor kellett kimásznom a fürdőkádból, mert megszólalt a telefonom. Vagy hogy senki nem tud semmit. De megyek, mert mennem kell. Hív a lágyöle. Munkaügy. Másoknak mást mondtam. Ne árulják el.
Ajánlott bejegyzések: