Mentem a Intersparba Dzsemfixért, persze nem volt, mert az evidens, hogy én vagyok az egyetlen, aki februárban lekvárt főzne. De nem is erről akartam mesélni.
Épp a zöldségeknél lebzseltem, amikor megpillantottam főhősünket. Kopasz, széles hátú, valószínűleg kigyúrt tesztoszterontündér sál nélkül (mert kemény!) állt szemében teljes tanácstalansággal az egyik pult előtt, óriás kezében egy saláta és egy káposzta, úgy beszélt hozzájuk, mint Hamlet a koponyájához. Kínai kel kellett, hát odaléptem mellé. Akkor vettem észre, hogy headset lóg a fülén.
"Te Laci, segíts má'... A muter töltött káposztát csinál ebédre, és leküldött a boltba, de fingom sincs, melyik az.. Ha egyszer ott lakom perpillanat. Ne röhögj már, te marha, inkább segíts! Hogyhogy a zöld? Csak zöld van, baszod! (káposztából van lila is - a szerk. megj.) A faszomat van ráírva! Te se tudod, idióta!" És kinyomta. Egyre sűrűbben pillogatott az árufeltöltők felé, de úgy sejtem, előbb rohant volna végig a főutcán egy szál faszban, minthogy segítséget kérjen.
..hát megkocogtattam a megfelelőt egy felvillanó, de azért nagyjából elfojtott vigyor kíséretében.
Ajánlott bejegyzések: