deb.

 A., modern kori hősnőnk fejvesztve rohant ki az árnyékból, majd némileg görnyedten, arcán idült mosollyal tartotta fenekét a napsütésbe. L., letűnt idők hírnöke fejét csóválva lépett mellé.

-Mit csinálsz? - szólt a kérdés, formát adva a délutánnak.

-Mit, mit.. Fotoszintetizálok! - válaszolt A., és jobban lehajolt, hogy lába közt visszapillantva arcát is érje a meleg.

-Hát az elvek hol maradnak? És a társadalmi normák? Az egész idősek otthona az erkélyen áll, és röhög. - jegyezte meg csendesen L., és sóhajtva kipipálta képzeletbeli listáján az "önmegvalósítás - másoké" pontot.