deb.

Na idefigyeljen minden kedvesember, de úgy, hogy szemük kiesik az üregből. A széplelkűek meg kattintsanak a jobb felső sarokba, és húzzanak ki a napsütésbe.

Olyan dühös vagyok, hogy Bambi fejét is foggal tépném le. A magyar nyelv létező összes pejoratív kifejezése tódul a nyelvemre, de annak nem lenne semmi értelme, ha most három bekezdésen keresztül káromkodnék, így moderálom magam. Kihúzással. A mocskoskurvaéletbe. A most következő sorok személyes megszólításként íródnak, a személyek többen vannak, de akinek nem inge, maradjon meztelen.

Na, édeseim, kagylózzatok ide figyelmesen! Hogy a picsába jöttök ti ahhoz, hogy beledumáljatok az életembe?? A lelkem kiteszem értetek, mindezt örömmel, szanaszét szakadok nap mint nap, csakhogy segítsek, szívességből. Tökéletesen tisztában vagytok vele, hogy minden kurva percem rohanással telik, örökké csak a cseszett teendők meg határidők keringenek a fejemben. Rohadtul tudjátok azt is, hogy igyekszem minden szarsággal dologgal a lehető leghamarabb végezni. De néha sajnos előfordul, hogy kibaszottul kevés minden jószándék. Arról nem is beszélve, hogy sorrendiség bazdmeg, ha hallottatok róla.

De nem, nem tudjátok, miafaszért tudnátok? Ahhoz agy kéne, az meg nincs, ugye. Én balfasz pedig azt szoktam szajkózni, hogy senkit nem hagyunk a szarban hátra. És ha már meló, nem ám támogatnátok, vagy legalább befognátok a pofátokat.. Ehelyett szárazon közlitek, szinte zsaroltok, hogy "ha megígérted, akkor segíts". Most. Mert idő van (ami egyébként kikúrtul nem igaz). Konkrétan beállíttatok a főgonosznak, aki nem mellesleg, egy megbízhatatlan szemétláda. Mindehhez persze vágjak jó képet. Hiába fordul elő az utóbbi időben sokadszorra. Holott amúgysem rózsás a helyzet.

Drágáim, egy napig csináljátok, amit én, aztán utána lehet basztatni zargatni a tézissel. Addigis mindenki tövig bekaphatja elgondolkozhat a dolgon. Én elhúztam a Kisalföldre.