deb.

..avagy a Mit ne tegyünk az első rándevűn? kilencpontja.

Ne tüsszents az arcába. Ha odalép kedvesen mosolyogva. A kapcsolat ezen stádiumát még nem érte el, hogy őelőtte, tüsszenteni, szóval csak semmi intimitás. A takony pedig nem nőies.

Ne üttesd el. A kilátásba helyezett kávé nem megy sehova, haladni csak szépen, nyugodtan, öreg ő már ahhoz, hogy kamionok elől ugráljon el, ha már egyszer okvetlen átrángatod az úttesten.

Ne egyél semmit. Ha eszel, félrenyelsz, ha félrenyelsz, köhögsz, ha köhögsz, röhögnöd kell, ha röhögnöd kell, fuldokolsz, és nem is mondom tovább.

Ne gesztikulálj túlzottan. Hidd el, a sztori anélkül is képszerű, hogy közben kivernéd a pincér kezéből a szerencsére üres tálcát. Vagy hogy visszakézből lekevernél egyet a lambériának.

Ne tenyerelj az országtortába. Se élével, se lapjával. Az ősök tiszteletére, meg az árára való tekintettel. Ott a villa, használd.

Ne bénázz apróságokkal. Ha leesik a szalvéta, inkább hagyd ott a picsába, de az helytelen, hogy bemászol érte az asztal alá, majd azzal a lendülettel le is fejeled a lapját. Hát ha még a víz is kiömlik.

Ne tarts értekezést a koncentrációs táborokról. Fasza, hogy okos vagy meg művelt, de nem tűnsz túl vonzónak, mikor az emberekből kiolvadó zsír milyenségét ecseteled.

Ne menj a férfimosdóba. Véletlenül se. A célbapisilést máskor próbáld inkább ki. Nem ok nélküli, hogy lesápad.

Ne ragaszkodj a tiszta játékhoz. Legyél rendes, adj neki tízperc előnyt. Egérút. Hadd fusson.