deb.

Annyira akartam írni egy fröcsögős bejegyzést.

Pedig mostanában sosem fröcsögök. Az új deb. lelke tengernyi béke, és könnyedén mosolyogva, szárnyas póni hátán siklik el a gondok felett, mert probléma, amit annak tekintek. A régi deb. fél perc alatt a csillagos égig hergelte magát, aztán habzó szájjal ugrott az egyénnek torokátharapás céljából. Az új deb. nem gyűlölködik, mert azzal csak magában tesz kárt, a régi maga volt az apokalipszis összes lovasa. De ma akkorát kaptam, hogy egész nap arra készülődtem, hogy amint hazaérek, latba vetem vulgáris kifejezéseim egész skáláját, és olyat írok, hogy abba még a blogmotor is belepirul. Ha már élőben nem eresztettem szabadjára a fogam fehérjét. Csak lehiggadtam estére.

Hmm.. Lehet, hogy ki kellene próbálni. Kiengedni a bestiát. Összekenni magam sárral, felvenni egy festékes mackónadrágot (ijesztőbb ruha nem jut eszembe), kezembe kapni a kenyérvágó kést és párhuzamos hangon üvöltve lekaszabolni flórát és faunát, meg mindent, ami él és mozog. Stresszoldás címén. Hehhehe. De nem. Mikor lettem ilyen príma pacifista? Ja, hogy skizofrénia.