Valamit kurvára rosszul csinálok.
Gyerekek, a lelkemet is, értitek..? Életemben nem voltam még ilyen kompromisszumkész. Ennél jobbnak lenni.. Mégis hogy a fenébe? Azt hittem, végre helyben vagyok. De mégis itt ülök, és csapkodom a fejem az enterbe.
Sosem rúgtam még be. Lehet, most kéne elkezdeni?
A., modern kori hősnőnk fejvesztve rohant ki az árnyékból, majd némileg görnyedten, arcán idült mosollyal tartotta fenekét a napsütésbe. L., letűnt idők hírnöke fejét csóválva lépett mellé.
-Mit csinálsz? - szólt a kérdés, formát adva a délutánnak.
-Mit, mit.. Fotoszintetizálok! - válaszolt A., és jobban lehajolt, hogy lába közt visszapillantva arcát is érje a meleg.
-Hát az elvek hol maradnak? És a társadalmi normák? Az egész idősek otthona az erkélyen áll, és röhög. - jegyezte meg csendesen L., és sóhajtva kipipálta képzeletbeli listáján az "önmegvalósítás - másoké" pontot.
Unatkozik? Belefáradt a mókuskerékbe? Eszményítsen.
A Nő megtestesíti az álmot. Reggel talpig ízléses sminkben ébred, odafigyelve, de jóízűen étkezik, bár a centik kevésbé fontosak, mint az országhatár, jókedve burjánzik, türelme végtelen. A lábáról a szőr magától lehullik, slamposan, mackóban, melltartó nélkül otthon sem találkozhatunk vele (habár mellei tökéletesek), ha csak élete párjának nem ez a kifejezett kérése. Éjjel nem alszik kócosan, nem horkol, nem húzza el a takarót, soha nem kapja el hasmenés, nem őszül, csak nevetőráncai vannak, a klimax feléje se néz. Tévét csak és kizárólag másik felével néz, a távirányítóra nem tart igényt, nem kérdez, de figyelmesen bólogat, ha ura az amerikai foci szabályait ecseteli, csak néha libben ki a konyhába észrevehetetlenül, hogy feltöltse a nasis tálat. Másik felét nem zaklatja fárasztó gondokkal, gyerek lesz, ha amaz akarja, cimboráknak sörkorcsolyát süt bármikor. Barátnőivel és családjával csak asztrális síkon tartja a kapcsolatot, vagy ha szívszerelme nincs tíz kilométeres körzetben. Két zoknipárosítás között bármikor örömmel változik át megértő gyóntató pappá, keleti szeretővé, szakértő kollégává, figyelmes Mikulássá. Szent, de nem szentebb, mint édese.
Nem manipulál, nem űz gonosz játékot, csak annyira talpraesett, hogy egyedül vásárol, de az óvó kezekre szüksége van, mindig megbocsát, hangulat- és vágyérzékelő receptorai vannak, és ruhásszekrényében az ingek mögött titkos házioltárt szentelt a nagyőnek. Ha végez a dolgával, felhajtja a vécéülőkét.
*Ja, pár régi bejegyzés majd visszaszivárog,
