deb.

Kedves Potenciális Férjjelölt! Drága Leendő Gyermekeim Apja!

Amikor megpillantottalak az ablakból, tudtam, sorsunk óhatatlanul is összefonódik. Volt rajtad cipő, nadrág, póló.. Képzeld, rajtam is! Az Isten a megmondhatója, hogy egymásnak teremtődtünk. Elegáns voltál, mégis megkapóan hanyag, ahogy kergetted a macskaköveken tovapattogó mobilod, magamra ismertem mozdulataid kecséből. Hallottam a szeráfok kórusát, láttam szemem elé leereszkedni azt a ködöt, és a normál esetben fantazmagória-gyanús pulzusom örömömben már-már az ötvenet súrolta. Peregtek fejemben a képek, a jövő képei, és végül boldogan megállapodtam annál a látványnál, amikor aszott öregemberként a teraszon ülve kötögetünk - én a tűvel csattogtatok, de a fonalat gombolyítod. Életünk fonalát, hogy kellőképp lírai legyek.

Tehettél volna bármit, tényleg bármit, nem tudtam belőled kiábrándulni. Korzózhattál volna süteményes villával a kistányéron, levizelhetted volna az idült néni tupírozott uszkárját, vakargathattad volna farpofáidat a biciklitartóba, hordhattál volna szandált zoknival, pöttyöst kockással, mindent minden nélkül.

De nem. Te megkerested azt az egyet. Nagyot haraptál a jéghideg jégkrémből. Neked nem fájt, nekem annál inkább. És egy világ dőlt össze.

Most komolyan, mondják meg, mi az, ami gyermekségük gondtalan éveire emlékezteti Önöket?

Édesanya által eldobozolt macis rugdalózójuk? Beépített szekrényük mélyén lapuló orrszívó? Egy horpadás a kobakjukon, mert lefejelték a mászókát? Egy folt a kezükön, mert kézzel akartak merni a tyúkhúslevesből? Lerágott lábú/fejű Barbie-babák? Tej-, majd később verekedés közben kihullott maradandó fogaik egy hajdanvolt mézes bödönben? Brutális helyesírási hibával íródott szerelmetes levélkéik a kólával leöntött cipősdobozban? Első szexuális felvilágosító könyvük a fiók mélyén? Nagyfokú romanticizmussal befőttes üvegbe szuszakolt manapság döglött szentjánosbogarak? Különböző színű levágott hajtincseik? Beszáradt éjfekete körömlakkok? Kamaszproblémákkal teleszórt napló- és versesköteteik? Elrejteni való állatkodós fotóik hosszú éjszakákról? Üres vodkás üvegek a szekrény tetején? Emlékbe eltett szívecske formájúra összehányt nájlonpólók?

Nekem a bűvészdobozom. Anyám felhívott, hogy megtalálta. És igen, én bizony hegyesre faragtam azt a varázspálcát.

A szomszéd bácsi elutazott, és kért, hogy sétáltassam meg kutyapajtását, ha lehetne. És hát hogy a francba ne. Este némileg elgyötörten mentem át, ahol Dió, a házivonat (az a tacskó, tudod, ami a fejénél kezdődik, és megy és megy és megy tovább, a vége meg valahol a lakás másik végében van), szinte áthajtott rajtam örömében. Kicsit még megrágcsálta a kulcsomat, kergette pár percig a farkát, és már indultunk is.

Ráérősen ballagtunk a park melletti úton, amikor egy vidám borvirágos képű férfiember közeledett felénk Csepel biciklistül, a Matróz ivó irányából a Pingvin kocsma irányába. Mellette rohant törpe szarvasmarha méretű, rozsdamarta barna, málészájú, eksztatikus utcai vegyese, akinek ereiben dán dog-vértől kezdve bölényéig minden csörgedezett. Időnként boldogan az arra kóricálgató autók elé vetette magát, belefeküdt pár tócsába, lekevert egyet-kettőt egy halott vakondnak, egyszóval piszok jól érezte magát.

Na most én nem vagyok egy félős típus, de azért egy perce megtorpantam, és elgondolkodtam azon, mit csinálok, ha a minimamut meg a zsebmozdony összekeveredik hirtelen. Ha úgy, a kölykök marha hülyén néznének ki, gondold el, 70 kilós test daxli-lábakon, ha amúgy, én aztán haza nem viszem azt a fél fület, ami a Dióból megmarad, mert abban sincs annyi jó érzés, hogy kussoljon, mikor kell. Próbáltam megoldani a helyzetet, úgy állni, hogy üsse kő, a dömper inkább folyassa a nyálát az én harisnyámra, de kerüljük a balhét.

Szerencsére jött a hős megmentő, a rendíthetetlen biciklista, és elkurjantotta magát: "Nem érdeklődöl, Pákó, nem érdeklődöl!"

Hát szaladtak tovább. Én pedig kényelembe helyeztem magam egy padon, oldalra borultam és belesírtam a postaládába.