Régi, de még mindig marhára aktuális. Beájulok saját zsenimtől. Jöjjenek az archetípusok.
*
Pálinkapajti: az a srác, aki akkor se kellene, ha igen. Havernak remek, de nem szeretnénk reggel mellette ébredni, függetlenül a kiskifli - nagykifli kérdésétől, meg hogy horkol-e. Magasról tesz rá, mi van rajtunk, egyenrangú félként kezel, az ajtót kinyitja - magának, sört csak adok-kapok alapon fizet, tanácsot ritkán kér. Dicsekszik a nőjével, néha farokméretével is, de csak barátilag.
Sárlott: igazából Sándor, de mit számítanak a nevek. Szexuális orientációja megfejthetetlen, divat- és egyéb érzéke kitűnő, mindig megmondja a frankót. Néha jobban a lelkünkbe lát, mint szeretnénk, ám megbízható. Felvett szerepeinek halvány emléke még élnek benne, az élet levágott neki jópár sallert, amiket kész bármikor visszaadni, ha valaki, akinek lehelete borvirágként fagy az ablakra, kiröhögi őt, vagy minket.
Szomszédlegény: igen is, meg nem is. Jövünk is, meg nem is. Össze. Kerülgetjük egymást, mint macska a forró kását, idővel egyre idegesítőbb lesz, hogy felváltva szeretünk a másikba. Barátból avanzsál papuccsá. Hajlandóak vagyunk alkut kötni, vele is, az ördöggel is, nem tökéletes, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk (lehet). A haveri kör a fejét csapkodja a korcsoma sörszagú asztallapjába, de a szarakodás elkerülhetetlen. Ha engedünk az összeboronálásnak, minden kiderül, de olyan sose lesz, mint annakelőtte.
Fehér lovas: eszméletlenül jófej, a rezgésszám közös, arcélétől infarktust kapunk. A lehető legjobban idealizáljuk, kedvenc színünkben pompázik a piedesztál, ahonnét lábát lógatja (ja nem, kiscicákat ment ki az égő házból). Minden este eljátszunk a "milenneha" kezdetű örökzölddel, álmunkban hozza az üvegcipőt, cukorpónit, manikűrbérletet. De, csak barát, mert inkább az, mint az se.
Az a fasz: összejöttünk, félrekúrt. Dögöljön meg.
*
Vaspina: végső soron barát, de csak nyögvenyelősen. Csak mert jobb a békesség. Nem érti a poénokat, folyton kötözködik, neki mindig rosszabb. Izomból reflektál, észérvek nélkül, saját álláspontja szent és sérthetetlen. A hangerő nála 120 decibelnél kezdődik, ha csúnyán nézünk rá, néha nevet, de inkább hozzánk vágja a tálalószekrényt.
Tündérhercegnő: jószándékú, aranyos, de piszkosul naiv. Mézeskalács házikóban lakik az őzikékkel, banya helyett az őstermelő Holle anyóval. Sosem bántana, elkerekedett szemmel hallgatja a pasis sztorikat, bármikor eljön velünk új topánt venni, de a kvantummechanikai szemináriumot nem vele tárgyaljuk ki. Van egy határ, amin túl a dolgok már nem rá tartoznak, egyrészt, mert rózsavizes csipkelelke nehezen bírná, másrészt mert óhatatlanul is belekiabálná a világba, véletlenül.
Keménymag: gyűjtőnév azon barátosnékre vonatkozólag, akikkel kicsípve és becsípve rójuk a belváros utcáit este tízkor, mert sietni kell a buszra, megjött a taxi, meg szimplán mi vagyunk az esztétikum. Füstös kocsmák kerthelyiségeiben szürcsöljük szívószállal a gyümölcsös hogyishívjákot, és be nem áll a szánk. A kör külső impressziók hatására változékony, a "mindenki közért" általában működik, ha beüt a krach.
Béjbe: a lány, akibe titkon évekkel ezelőtt beleestünk, mint botlott ló a pöcegödörbe. Persze csak relatíve. Példakép, zsáner, Marilyn Monroe és Szűz Mária elegye. Testet öltenek benne azok a tulajdonságok, amiket magunknak szeretnénk, illetve leendő másik felünk részeként is. Kicsit néha utáljuk, féltékenység apropóján, de lényének egésze oly tökéletes, hogy a haragvást elnyomja a rózsaszín ködbéli csodálat.
Simply the best: az, akit felhívunk az éjszaka közepén. És még hálás is érte. Nem passzol hozzánk mindenben, talán ritkábban hord szépcipőt, más zenét hallgat, még csak nem is ugyanazon kategóriájú hapekok dobogtatják meg szívünk, de órákat vagyunk képesek vele trécselni. Minden egyes áldott nap. Ha beáll a csend, sem kínos, megunni nem lehet. Vele sírunk a legtöbbet, persze a röhögéstől.
Hülye kurva: régen barátnő volt, vele feküdt össze az a fasz.
