Napot indítani tudni kell. Először is felébredtem hajnalban vagy ötször, a tényleges kelés előtt pedig összeálmodtam minden borzadályt zombikkal és sosemvolt szerelmekkel. Ötkor riadtam fel az ébresztőre izzadtan, 10 perc múlva már dőlt az orromból a vér. Elkószáltam a lakásban egy darabig, 8 után kicsivel csörgött a mobilom.
-Halló, tessék.
-Halló, helló, egy tizenkettes pizzát szeretnék rendelni kilencre, a nagyobbikat.
-Tessék..?
-Tizenkettes, pizza, kilencóra. Ki a szart raktak már megint a telefonhoz, bazdmeg?
-Bocs, de szerintem téves a szám..
-Már miért lenne téves, egy cseszett hete hívtalak titeket. Na, faszom, ne szarakodjunk, mondhatom már a címet?!
-Idefigyelj, édesszívem, én nem tudom, honnét jön az ingerencia, hogy bár még pizsiben kamillázol, már a futár után hisztizz az egészséges étrend apropóján, de egyrészt tanulj meg kulturáltan kommunikálni, másrészt meg hidd el, biztos forrás tudom, hogy kurvára nem vagyok pizzéria. Turkálj egy kis obligát tüktojt, az helyrerakja a bioritmusod. Csókoltatlak, a számom leszel szíves kitörölni.
-...
Maga vagyok így reggeltájt a megtestesült kedvesség. Lehet, hogy a nagyő volt, és én elszalasztottam?
